12. Rész

Véleményeknek ismét örülnék lányok :) Szép estét !

Milánóba érve sok minden megváltozott. Például Ben úgy gondolta,hogy kicsit megmentenek a Tokio Hotel sokk hatástól, mivel ezekről a fiúkról tudni kell,hogy egyáltalán nem normálisak. Ha nem új hajat akarnak akkor valami új cuccot, új kaját, új stílusú hotelt vagy éppen színpadi elemet. Mivel sokszor a lefixált dolgokat nem lehetett kényük és kedvük szerint variálni ezért maradtam és,hogy rendszerint picit sötétebb vagy világosabb, rövidebb vagy hosszabb vagy valami teljesen más dolgokat akartak magukból kihozni. Így Frankot meghívták turné fodrásznak,akivel már számtalanszor dolgoztak együtt a srácok így maradtam én csak és kizárólagos sminkes. Másrészt a Franciaországban történteket úgy tűnik,hogy ott is hagytuk. Tommal ismét elérkezett az az idő,hogy levegőnek nézzük egymást immáron 1 hete. Tehát ezaz időszak megint baromi lassan telik és én még mindig tartom magam ahhoz,hogy leakarok lépni. 2 napja nem is láttam őt mivel kaptunk Párizs, Marseille és Lyon után egy kis szünetet.

Egyedül érkeztem meg a szállodába és miután átvettem a kulcsokat egyből a szobámba mentem,hogy kipakoljam a rengeteg cuccomat

-    szia, merre vagytok ? - hívtam fel Noraht miután már letusoltam, hajat mostam-szárítottam, körmöt festettem, sminkeltem és átöltöztem és még mindig csak délután 2 óra volt.
-    Nem rég értünk a hotelbe, lemegyünk kajálni pár stáb taggal. Lejössz?
-    Ahham, ott találkozunk
2 nap alatt volt időm felkészülni,hogy Tomot levegőnek kell néznem, a barátnőjével együtt.
Belebújtam a legújabb Jeffrey Campbell cipellőmbe és miután realizáltam,hogy jót tett nekem,hogy párszor leugrottam a hotelekben lévő szoláriumba, előkaptam egy piros rúzst és feldobtam az ajkaimra. Apropó említettem,hogy kihasználtam picit,hogy Frank lett az új fodrászunk és vágattam a hajamból? Nos,hát legalább 10-15 centitől megváltam és ideje volt már,hogy karakteresebbé tegyem az arcom.

Csalódottan sóhajtottam fel mikor ismét tudatosult bennem a tény,hogy minden egyes lépésem arról árulkodik, hogy Tom mennyire megbántott engem. És ez csak egy remek önvédelmi fegyver a világ felé,hogy én mennyire nagyon magabiztos vagyok...

-    Lara, sziaaa – Norah és Sarah a nyakamba landoltak – de szuper a hajad, ez az a rúzs amit még együtt vettünk Párizsban? Te fogytál ? - megráztam a fejem a hirtelen jött kérdés áradattól és vigyorogva intettem a többi stábtagnak is akik komótosan beszélgettek
-    jézusom, csak 2 napig nem találkoztunk, nyugi már, de amúgy igen, rövidebb lett a hajam és ez az a rúzs Sarah amit együtt vettünk és nem, nem fogytam le
-    kéépzeld el,hogy Georg meg én ebbe a pár napos szünetben... - kezdett bele Sarah
-    oh jézus , kérlek ne is fejezd be ezt a mondatot – intett felé Norah én pedig elmosolyodtam,hogy ismét itt vagyok és velük legalább jól érzem magam
-    ez nem is olyan kimenetelű lett volna, héé Lara tudtad,hogy Tom és Ria szakítottak? Vagyis,hogy Tom kidobta őt ? - kérdezte Sarah,mintha ez teljesen hétköznapi dolog lenne
-    mivan? - hatalmasat dobbant a szívem. Szóval Tom megtette? Tényleg hatással volt rá az amit mondtam és úgy jött Olaszországba,hogy előtte lezárta Riával a dolgokat?
-    Hát jah, Ria nincs is itt szóval elég biztosnak tűnik – mondta Norah de azért nem volt túl meggyőző az arckifejezés
-    és ez mennyire biztos?
-    Mi nem voltunk Riával olyan kapcsolatban,hogy felhívtuk volna ,hogy jaj te szegény öntsd ki a szíved – grimaszolt Sarah és tovább kavargatta kávéját
-    szerintem ideje lesz beszélned Tommal – mosolygott rám Norah és Bill-Gustav páros felé intett akik akkor értek le az étterembe
-     sziasztok -ültek le közénk – Lara, felmennél a 208-as szobába? 2. emeleten találod meg – nézett rám Bill
-    minek ? - bukott ki belőlem
-    fent van egy kis dolgod – furcsán nézett rám és elég komor is volt én pedig nem faggattam tovább, ott hagytam az érintetlen kávémat, felkaptam a táskámat és el is indultam a lift felé. Vajon Tomhoz kell mennem? Vagy csak David akar valami hülyeségbe beavatni? Annyi biztos,hogy eléggé izgultam. Tom most akkor szingli lett és akkor mi lesz velünk? Vagy lesz egyáltalán olyan,hogy velünk? Bátortalanul bekopogtam az ajtón. Egyik lábamról a másikra billegtem mikor kattant a zár, nyitódott az ajtó
-    szia, gyors voltál – hatalmas barna szemei csak úgy csillogtak és édes mosolyra húzta ajkait. Leblokkoltam, egyrészt mert az a 2 nap is éveknek tűnt a látványa nélkül, nélküle ,másrészt pedig a haja teljesen más volt. Se fonatok, se raszták, csak úgy simán összegumizva a saját, eredeti haja

A szívem őrülten kalapált és azt hittem elájulok. Megremegtek a lábaim mikor kitárta az ajtót,hogy sétáljak be én pedig elindultam utána. Slamposan elsétált az ágyig, leült rá majd óvatosan megpaskolta a mellette lévő helyet,hogy üljek csak le. Bátortalanul helyet foglaltam mellette, tartva a tisztességes távot és hirtelen nagyon érdekesnek találtam a gyűrűimet az ujjaimon.
-    Lara, nézz rám – simított végig a lábamon én meg lehunytam a szemeimet , rá emeltem a tekintetem
-    igaz az amit a csajok mondtak? - néztem fel rá reménykedve
-    mit mondtak a csajok? - mosolygott rám továbbra is
-    hogy egyedül jöttél vissza...
-    igen – simított végig arcomon
-    és ez most mit jelent? - kérdeztem meg halkan
-    szerinted mit jelent? - suttogta ajkamba majd belenézett a szemembe, de gyorsan összeszorította őket majd megcsókolt. Úgy csókolt,mintha valamit leakarna rajtam vezetni, kétségbeesetten, önzően és mégis annyira szenvedélyesen falta ajkaimat. Átöleltem a nyakánál fogva és úgy húztam magamhoz közelebb miközben ő ledöntött az ágyára, kezei a hasamat simogatták, a nyakamra tévedt ajka, csókolt,harapdált, piercingje a bőrömbe nyomódott. Megfeszült a gerincem minden egyes mozdulatától, halk sóhaj hagyta el ajkaimat, ő pedig a lábaim közé furakodott csípőjével. Tincsei közé futottak ujjaim ,mire jól esően felsóhajtott én pedig megéreztem,hogy mennyire izgalmi állapotba jött. Teljes köd szállt elmémre,akkor eszméltem fel,hogy a blézerem már nincs rajtam, és ő is csak egy kivágott trikóban van. Lihegve ültem fel,ezzel kényszerítve őt,hogy leszálljon rólam

-    mi a baj ? - ölelt át hátulról, tovább csókolva a nyakam
-    nem akarok egyből az ágyadban kikötni – támaszkodtam remegő térdeimre
-    felnőtt emberek vagyunk Lara – simított végig gerincemen
-    akkor sem – ültem előrébb – meg kell értened, ha pedig nem tudod akkor számomra egyértelmű,hogy mit is szeretnél te tőlem
-     imádom mikor ilyen akaratos vagy – puszilta meg a lapockámat majd előre mászott és leguggolt elém – nem csak szexet akarok tőled és így természetesen tudok rád várni- megsimogatta a térdem majd apró csókot nyomott ajkaimra – így rendben van?
-    Rendben van – mosolyogva bólintottam
-    viszont lenne itt valami, mivel most lett vége ennek az egésznek, szeretném, ha  lecsillapodna mindenkiben és addig nem lenne ez nyilvános dolog, ami kettőnk között van, főleg nem Davidék előtt – kulcsolta össze a kezünket
-    persze, oké. És mielőtt ezt az egészet a nevén hívnánk, én jobban örülnék,ha jobban megismernénk egymást. Ha te is mesélnél még magadról nekem, - néztem barna szemeibe
-    randizni szeretnél ? - édesen vigyorgott rám miközben hanyatt dőlt az ágyon,magával húzva engem is,hogy a mellkasán pihentessem a fejem
-    aham, hívhatjuk így is – annyira új és fura volt az egész mégis teljesen természetesnek tűnt,hogy mellette fekszem, mellkasára hajtom a fejem és furcsa absztraktokat rajzolgatok az ujjaimmal feszes hasára. Ő pedig csukott szemmel piszkálta a hajam miközben másik kezével erősen vont magához.
-    Ha szeretnéd, én benne vagyok – csókolt a hajamba
-    szeretném – nyomtam egy puszit a nyakára
-    nagyon csinos vagy... - jegyezte meg csak úgy mellékesen és finoman, alig érezhetően végig húzta az oldalam vonalán egyik ujját
Belepirultam az első,szingli,teher nélküli, felelősség nélküli és őszinte bókjába. Tehát ilyen lenne az amit többször is elképzeltem,mióta itt dolgozom? Ilyen bűntudat nélkül és teljes nyugalommal feküdni Tom karjai között? Jobban bevackoltam magam a karjai közé úgy néztem fel rá. Lassan nyitotta ki szemeit majd egyenesen az enyémbe nézett
-    fontos vagy nekem Lara – tartotta továbbra is a szemkontaktust
-    te is nekem... - szinte suttogtam
-    bármit is teszek az nem ellened szól, csak hülyén kezelek szituációkat – arca kicsit félelmet sugallt és nem tudtam ez minek köszönhető, azt hiszi,hogy meggondolom magam és még sem kérek belőle, ebből..?
-    már feltűnt – megrántottam a vállam,hogy kicsit elvicceljem a helyzetet
-    megfogod érteni később is a dolgokat ?
-    Miféle dolgokat ? - simogattam meg erős karját
-    a hülyeségeimet
-    meg, ne aggódj – csókoltam meg ajkait. Mintha erre várt volna, éhesen viszonozta és erősen húzott magához. Én pedig csak mosolyogtam,hogy mennyire birtokol és én mennyire élvezem.