December 27, 2013

16. Rész






A történtek után kénytelen voltam elmondani Davidnak,hogy mi volt Tommal. Az elején egyáltalán nem lepődött meg,hogy Tom érdeklődik irántam, ő már az elején kiszúrta elmondása szerint. Viszont az alattomos kis hazugsága és a dolgok érdekes fordulata már őt is megdöbbentették. Majd tapintatosan figyelmeztetett a szerződésem apró betűs részleteire miszerint 1 hónap még ígyis lenne a felmondást követően és akkor az a pár hét ide vagy oda már nem mindegy utána? Persze megértettem David helyzetét meg azt is,hogy sokkal komolyabb feladatai vannak ,mint az én kis afférom Tommal de azt hittem,hogy amint megtudja,hogy kavartam-randiztam egy bandataggal, egyből kirúg. Láthatóan ő ezt pont leszarta, a lényeg,hogy minden megjelenés-koncert előtt végezzem el a munkámat és amennyiben 1 hónap múlva is úgy gondolom, ő egy ajánlólevél írása után tovább enged. Tehát összevetve, 1 tetves hónapig még nézhetem Tomékat.

Éppen csomagoltam a madridi koncert után mikor nyílt az ajtóm.
-    miben segíthetek? - szólaltam meg az első megdöbbenés után,hogy Ria csak úgy ott termett a szobámban

-    tudok ám mindent – fonta össze karjait melle alatt és próbálta összeszűkíteni hatalmas szemeit – bár nem Tomtól tudom, de nem vagyok olyan hülye,mint amilyennek gondoltok. Ő leráz,hogy Hamburgban kell maradnom, egy elrakott számla asztal foglalásról meg nyamvadt virágokról. Ráadásul a te szobád kártyája volt eldugva az éjjeliszekrényében – lebegtette meg a kis fémkártyát amivel Tom bejutott hozzám tegnap
-    figyelj Ria, engem ez már mind nem érdekel. Az se,hogy te ezek után mégis miért vagy még Tommal, de ez legyen a saját problémád. Engem csak hagyjál békén a barátoddal karöltve mert nem akarok mást, csak dolgozni és minél hamarabb túl esni ezen az egy hónapon.
-    Miféle egy hónap? - érdekesen húzta fel szemöldökét
-    ennyit kell ledolgoznom miután felmondok
-    tehát felmondtál
-    logikus.....
-    én leszarom,hogy intézed el viszont egyet ne felejts el – lépett közelebb – Tom hozzám tartozik. Rengeteg hülyeségét nyeltem már le és fogom is. De azt nem engedem,hogy idióta szerelmi szappanoperával bárki – állt meg előttem – érted? Bárki elvegye tőlem. Szeretem és a mi kapcsolatunk sose volt hagyományos, sem romantikus. De fontos nekem és én már nem akarok nagy Ők után szaladgálni, mert megtaláltam. Tom az enyém, nekünk együtt van jövőnk. Együtt élünk Hamburgban, mindent együtt csinálunk. És ha ennek az őrületnek vége lesz, Los Angelesbe költözünk Billékkel. Talán ezért is akarja még az adódó alkalmat kihasználni,de ez ennyi volt. Fogadd el, csak szórakozott veled – gúnyosan a szemembe mosolygott én pedig sziklaszilárdan tűrtem
-    áldásom rátok – viszonoztam mosolyát ő pedig hátra dobta haját, hóna alá csapta a borítéktáskáját majd mielőtt kiviharzott volna a szobámból még visszafordult
-    tudd hogy hova tartozol Lara, én nem viccelek. Küzdök azért ami az enyém – csapta be maga után az ajtót


Egy óriási sóhaj után elterültem az ágyon. Ennyi dráma már nekem is sok volt. Ria pedig számomra érthetetlen volt. Annyi önbecslés nincs benne,hogy egy ilyen után felemelt fővel távozzon ? Hagyja magát már ki tudja hányadszorra átvágni és megalázni és még ő küzd Tomért? Ha erről szól a szerelem akkor köszönöm szépen , nekem egy velencei este pont elég volt belőle.
Mielőtt elhagytuk volna Madridot és bevettük volna Barcelonát, egy hatalmas team ebédet szervezett Ben, a hotel éttermében.
-    ez állatira brutálisan filmbe illően paraszt dolog volt Tomtól – jegyezte meg Sarah a liftben miközben lefelé tartottunk,hogy csatlakozzunk a többiekhez
-    és Ria így kioktatott? Meg most komolyan felmondtál? - Norah is döbbenten hallgatta végig a tegnap esti és a ma reggel történteket
-    aham, ne haragudjatok lányok de ezek után nem tudnék így itt maradni. Már így is olyan érzésem van ,mintha én lennék itt a titkolt ribanc akit Tom Kaulitz jól kipróbált közben hivatalosan a barátnője ott üldögél mellette. Rohadt megalázó...
-    hát elhiszem, de nagyon dögös vagy ebben a ruciban, Tom biztos,hogy megőrül az ebédnél ha ebben meglát....
-    Sarah! - Norah finoman meglökte a vállát majd kiléptünk a liftből
-    miért? Szerinted nem csinos??
-    istenem..fogd már be -rázta meg a fejét én pedig először mosolyodtam el őszintén, a történtek óta

-    hölgyeim – David felpattant mikor az órási asztalhoz értünk és  csak nekem nem akadt barátom, aki felpattant volna és kihúzta volna a székemet, így ő kínálta fel számomra a mellette lévő üresen maradt helyet. A másik oldalamon Dunja foglalt helyet, Tom pedig csak 2 székkel ült arrébb tőle, oldalán Riával aki úgy nézett rám,mintha csak azt mondta volna „ ne feledd mit mondtam”.
A lehető legnagyobb étvágytalansággal turkáltam a tálamat. Felfordult a gyomrom a látottaktól meg aztán bármi is van Tomék között,ha tényleg együtt költöznek ki Los Angelesbe akkor nincs miben reménykednem, ha egyáltalán még reménykedem azok után.
-    igaz Lara? - csapta meg a fülemet
-    tessék? - kaptam fel a fejem mire minden szem rám szegeződött
-    Barcelonában még lesz egy kis időnk és mivel Norah nem akar jönni ezért arra gondoltam,hogy te igazán velem tarthatnál egy kis pool partyra. Holnap este lesz. Lécci léccii, láttam ám,hogy van egy pár szexis Victoria's Secret bikinid! 

-    Felőlem mehetünk – mosolyogva bólintottam mert tudtam,hogy direkt akarja cukkolni Tomot. Georg megcsavarta a szemeit én pedig pont elkaptam Tom ideges, merev arcát. De belegondolva most tényleg jól esne a lelkemnek egy kis napsütéses koktélozgatás, egy hatalmas kalapban.
-    Szuper – tapsolt egyet kislányosan majd lelkesen mesélni kezdett valamit Georgnak                    


Az ebéd után visszavonultam a szobámba,hogy átöltözzek és úgy menjek le a buszunkhoz.
-    Gondolom az a kis színjáték lent nekem szólt – zárta be maga után az ajtót Tom
-    mi lenne, ha a barátnőddel együtt tiszteletben tartanátok,hogy ezaz én szobám és nem pofátlankodnátok be csak úgy mikor éppen kedvetek tartja ?? - fordultam felé miközben kiléptem a magassarkúmból
-    Ria itt volt ? - meglepődve nézett rám
-    igen és előadott nekem egy szép kis monlógot,hogy ti mennyire összetartoztok én pedig ebbe ne pofátlankodjak bele meg amúgy is elköltöztök meg minden egyéb – húztam le a ruhám cipzárát és hátat fordítva Tomnak, hagytam,hogy a földre hulljon
-    én...ez, hát ez baromság. Ria tudja,hogy ennek már vége csak a média miatt vagyunk még úgymond együtt.. - a tekintete égette a bőrömet de azért is előtte öltözködtem
-    és te megint miért zaklatsz? - fordultam felé miközben a farmeromat magamra rángattam, begomboltam és hullámos fürtjeim közül emeltem rá a tekintetem. Óriási levegőt vett, tekintetét lekapta a melltartómról és szemembe nézett
-    azért mert beleőrülök ebbe az egészbe. Hiányzol.. - közelebb lépett
-    hagyd abba, jó?
-    Nem hagyom ennyiben a dolgokat Lara, minden porcikád engem akar. Hogy itt legyek veled, hogy minden este velem aludjál el, én vigyázzak rád. Ne add nekem a kemény nőt mert bármennyire is erős vagy, tudom,hogy arra vágysz,hogy valaki figyeljen rád és szeressen. Megvédjen és aggódjon érted. Ha nem lennél ennyire makacs nő akkor észrevennéd,hogy rohadtul én is ezt akarom de egyszerűen most még nem megy, nem tehetem meg. Az én életem erről szól és megígérted,hogy elfogadod a hülyeségeimet... - állt meg előttem és a fülem mögé tűrt egy tincset
-    az még akkor volt Tom mikor elhitettél velem egy hazugságot. Nem gondoltam, hogy a hülyeségeid ekkora gerinctelenségnek felelnek majd meg...
-    kiakarlak engesztelni – húzott magához közelebb
-    engedj el léccives... - halkultam el
-    sajnálom de kénytelen vagyok visszaélni azzal,hogy elgyengülsz a közelembe – csúsztatta fel tenyerét meztelen hátamon
-    nem gondolod ,hogy éppen eléggé kihasználtál már ? - döntöttem homlokom mellkasának

-    nem , mert az őszinte volt nem pedig kihasználás – simított végig nyakamon majd a csípőmön
-    Tom kérlek...
-    figyelj Lara...te nem fogsz innen sehová se menni 1 hónap múlva – emelte fel állam,hogy a szemeibe nézhessek én pedig őszintén megdöbbentem,hogy vajon ki köpött be neki – maximum fel a turnébuszra. Megértetted? 1 hónap múlva is velünk fogsz dolgozni és nem menekülsz el. Mert én – lépett el tőlem majd felkapta az ágyra kirakott felsőmet amit felakartam venni – nem fogom hagyni. Ha kell Hamburgból cipellek vissza de nem hagyom,hogy elfuss. Persze minden jogod meglenne hozzá és meg is érteném, De nem engedem,hogy feladd az első problémánál. És ha kell minden hotelnél elkérem a pótkulcsot a szobádhoz, mindennap kidumálom magamból az életemet is ,hogy végre elhidd... fontos vagy nekem….

Észre se vettem,hogy a felsőmet közben rám adta majd próbálta elrendezni a hajam és úgy nézett újra szemeimbe.
- találkozunk Barcelonában – egy gyors puszit nyomott a homlokomra majd kikerülve engem kilépett a szobából mire bármit is mondhattam volna. Én pedig még mindig döbbenten álltam,hogy milyen iszonyat határozott monológot mondott végig,hogy rezzenéstelenül,végig a szemembe nézve öltöztetett fel. Majd homlokon csókolt és tényleg nem akarja,hogy elmenjek

No comments:

Post a Comment