March 18, 2014

24. Rész

Halihó !!
Itt az új rész ami sok izgalmat tartogat :) 




-    Lara , ide tudsz még egy kis hajlakkot fújni? Állandóan előre esik ez a tincs...



-    persze -léptem a gyönyörű modell elé aki 3 órája tartja ki a furcsábbnál furcsább pózokat majd visszaültem a helyemre és onnan néztem tovább a fotózást. Percenként pillantottam a telefonomra,hátha érkezik egy üzenet Tomtól vagy felhív de semmi. 1 hete érdekes fordulatot vett a kapcsolatunk. Alig vagyunk együtt,folyamatosan a stúdióban van és 2 napot töltött Billel Berlinben. Rossz érzés volt bennem és reméltem,hogy hamarosan vége lesz ennek mert nem tudtam már,hogy Tom miért kerül és mondja le a találkozókat. Szétszórt voltam ezáltal én is és a  csajok se tudták,hogy mi van.
„ ha végeztél gyere át. T” állt az smsben ami ebben a percben érkezett. Se egy szeretlek vagy egy piszkos üzenet a végére. Görcsbe állt a gyomrom és alig vártam,hogy vége legyen a fotózásnak
-    Lara, gyere !!!
-    megyek már......


Síri csend uralkodott a Kaulitz villában. Bill kocsija nem volt sehol csak Tom audija állt a cadillac mellett.




-    fent vagyok a szobámba ! - kiabált le mikor beléptem az ajtón. Hatalmasat nyeltem és a magassarkúm vészjósló kopogása volt az egyetlen hangforrás miközben felfele lépkedtem. Beléptem Tom szobájába. Ott ült az ágyon, telefonját nyomkodva. Felnézett rám és megpaskolta a mellette lévő üres helyet
-    na kivele... - dobtam le a táskám magam mellé. Felsóhajtott és arcát a kezei közé temette
-    nézd Lara...
-    ha szakítani akarsz akkor csak bólints és ennyi, itt se vagyok – olyan kétségbeesett volt a hangom. Menekülni akartam innen jó messzire. Tom értetlenül nézett rám
-    szakítani? - húzta fel a szemöldökét – jézusom,dehogy
-    akkor?? kerülsz napok óta, nem talizol velem, nem alszunk együtt, múltkor is csak átjöttél ,szexeltünk és rohantál is el. Most meg feszült vagy és és... én nem értem – megremegett az ajkam és reszkető kezeimet összekulcsoltam. Nem veszíthetem el
-    próbáltam megoldani valamit de... nem ment – nézett maga elé
-    beszélj már érthetően Tom !
-    Figyelj baby – letérdelt elém, kezei közé véve az enyémeket és nyugtatóan simogatta őket – az a helyzet,hogy Labe kéne költöznöm..nünk -nézett egyenesen a szemeimbe. Megfagyott a levegő. Szavai visszhangoztak a fejembe. Los Angelesbe..?



-    tessék...?
-    azt mondták csak pár nap de David és Berlinbe a lemezkiadónk kapott a kinti producerektől egy remek ajánlatot. Külön stúdió,villa és általuk rengeteg ismeretség rengeteg zenei menedzserrel. Ez órási lehetőség nekem, nekünk. Nem mondhattam nemet, Bill az életem és neki....ez volt az álma. Rengeteg lehetőség adott és minden el van intézve, csak ki kell mennünk és ott....ott élnünk – hevesen magyarázott és próbálta velem megértetni,hogy ez mennyi mindent adna neki
-    akkor mi....
-    kérlek gyere ki velem Lara  - lábaim közé térdelt és a csípőmnél fogva húzott magához – könyörgöm gyere velem – döntötte homlokát az enyémnek
-    Tom – húztam hátrébb a fejem – hogy mehetnék? És a csajok ?
-    Bill elintézte,hogy Norah a személyi asszisztense lehessen ,Sarah pedig kint folytatja az egyetemet. Együtt élnénk egy nagy villában, kérlek
-    hogy mehetnék Tom ? - könnyek gyűltek a szemembe- itt a családom, az életem , a munkám. Az ügynökség,minden. Nem mehetek baby, kint azt se tudják ki vagyok, nem tudnék sehol se dolgozni én pedig nem fogok a nyakadon élősködni.
-    De megoldanánk, elintézhetném,hogy
-    de épp ezaz! Én önerőből jutottam el idáig, nem akarom,hogy kint vagy bárhol máshol azért érvényesüljek,mert te elintézted és különben is mennyi időről beszélünk most??



-    nem tudom... 1-2 év , nem tudom – fájdalmasan felnyögött
-    Tom...
-    ne tedd ezt velem, nem bírom ki nélküled – kezei közé vette arcomat és annyira nagyon próbálkozott
-    mikor kell menned? - halkan tettem fel a kérdést
-    2 hét múlva....
-    ahh.... - arcomat eltakartam,hogy ne lássa ahogy felszínre törnek a könnyeim
-    Lara...
-    én nem mehetek Tom – néztem rá
-    kérlek oldjuk meg, nem bírnám, ha te közben itthon lennél
-    nem tudok, sajnálom – emeltem tekintetem a plafon felé, bárcsak most megszűnne a világ
-    kérlek kicsim, nekem mennem kell , nem érted?
-    De én nem tudok, mindenem itt van és nem hagyhatok itt mindent
-    de itt hagyhatod, muszáj mert velem kell jönnöd !
-    Tom...
-    de ne Tomozzál, velem jössz értsd már meg a kurva életbe – állt fel és idegesen csapott a falba

-    hogy a istenbe tudnék veled menni? - álltam fel én is – hogy hagyhatnék itt mindent amiért megszenvedtem???
-    úgy,hogy szeretlek basszameg !! - kiáltott fel. Elkerekedtek a szemeim és az ő arca is megdermedt. Ki mondta, annyi idő után végre ki mondta. Hirtelen elfelejtettem mindent,hogy 2 hét múlva elmegy és ki tudja mi lesz velünk. Szeretlek basszameg, szeret...
-    Tom – léptem hozzá közelebb és magam felé fordítottam
-    ne léccives....
-    nézz rám – simultam hátához mire ő lassan megfordult és lenézett rám
-    én is szeretlek – néztem gyönyörű barna szemeibe – nagyon szeretlek – a könnyeim ismét felbukkantak. Kész érzelmi kavalkád voltam, most omlott és állt újra össze minden bennem
-    ahj baby... - szorosan ölelt magához majd agyon puszilgatta arcomat végül szenvedélyesen csókolt. Ebbe a csókba volt minden tehetetlenségünk és érzelmünk. Tehetetlenül húzott magához még közelebb, mint aki fél,hogy bármelyik percben eltűnök. Homlokát végül ismét enyémnek döntötte, kapkodta a levegőt és szomorúan nézett rám – te vagy az első lány akibe belezúgtam.... nem veszíthetlek el – suttogta ajkaimba – téged nem..  - hajamba túrt majd kezei a fenekemre siklottak,végül fel a felsőm alá. Ledöntött az ágyra, combjaim közé feküdt. Éhesen csapott le ismét ajkaimra miközben a blúzomat már ki is gombolta. A melltartómat lekapta úgy ahogy magáról a felsőt, végül közösen szabadultunk meg a nadrágjától és az enyémtől. Ujjai a bugyimon keresztül simogattak én pedig vágyakozva csókoltam nyakát, vállát miközben köd hullott az agyamra és nem gondoltam semmi másra, csak rá. Ágyékát hozzám dörgölte én pedig éreztem,hogy kellő izgalmi állapotban van már. kiszabadítottam boxeréből és  kicsit izgattam még a kezemmel. Rekedtes nyögés hagyta el ajkait de nem hagyta,hogy kényeztessem. Leszedte a bugyimat, kényelmesen a lábaim közé feküdt majd mélyen a szemembe nézett miközben belém csúszott.....

Kimerülten, lihegve, egymáshoz bújva feküdtünk. Ez volt az első igazi szeretkezésünk. Nem volt semmi vadság, egymásba feledkezve, szerelmesen szerettük egymást. Talán mert most vallottuk be őszintén az érzéseinket vagy mert a búcsúzás veszélye a fejünk fölött lebegett
-    kifogjuk bírni a távkapcsolatot ? - törte meg a csendet. Hát ilyen fordulatot vett a kapcsolatunk, a távolból, egy másik kontinensről szerethetem tovább
-    tudsz jobbat...? - furcsa köröket rajzoltam mellkasára
-    tudok, de az egyelőre nem menne...
-    mindent megteszek,hogy valahogy...utánad mehessek
-    tudom Lara... - szomorúan felsóhajtott, belepuszilt a hajamba és szorosabban ölelt magához. Szemei fáradtan csukódtak le én pedig elvesztem férfiúi szépségében. Az egyetlen férfi akibe életem során beleszerettem most készül kilépni az életemből. Tudtam,hogy cselekednem kell és minél gyorsabban kijutnom,ha megakarom őt tartani. Hiszen Őt nem bírhattam maradásra, mindennél fontosabb volt nekem és támogatni akartam a karrierjét. Bármennyire is fájdalmas ez jelenleg...

No comments:

Post a Comment