25. Rész

Tommal minden percét kihasználtuk a fennálló 2 hétnek. Mindennap együtt voltunk, együtt aludtunk meg nem aludtunk. 3 napot még a spanyolországi stúdió nyaralójukban is eltöltöttünk csak mi, ketten. Fantasztikus volt, éjszakai medencézés,tengerparti séta, átbeszélgetett és átszexeltek nappalok és éjszakák. De minden egyes boldog percet beárnyékolt a közeledő búcsúzás. Esténként arra gondoltam,hogy ismét egy nappal közelebb kerültem ahhoz,hogy elengedjem őt. Az utolsó ott töltött éjszakánkon csak őt néztem. Ahogy alszik,békésen szuszog, minden problémát kizárva pihent.

 Miután visszaértünk Hamburgba már csak 4 napunk volt. Az ügynökségemen nem voltak túl elnézőek így néha csak esténként találkoztunk, mert napközben folytak a fotózások, werk film készítések. Mérges voltam magamra,hogy az elválás miatti szomorkodásom már a munkámra is kihat, szétszórt és figyelmetlen voltam. Tom teljesen beférkőzött még a bőröm alá is, én pedig rettegtem ,hogy mi lesz velem nélküle,nélkülük

Utolsó nap
-    Lara, ne vágj már ilyen fejet – dőlt Sarah a vállamnak. A csajok és Georgék dél körül jöttek át Billékhez,hogy innen mennek a kis busszal a reptérre így időben odaér mindenki,egyszerre
-    nem tudok kicsattanni az örömtől – morogtam az orrom alatt és unottan tekertem fel a pastat a villámra,hogy utána ugyanúgy visszahelyezzem a tányéromra. Egy falat nem megy le a torkom
-    menj fel Tomhoz,legyél még vele – lökött meg Norah
-    csak viszek fel neki kaját – kaptam fel egy üres tányért, telepakoltam majd elindultam Tom szobája felé. Georg és Gus a nappalin xboxoztak, Bill pedig átment hisztérikába és feldúltan kereste a 39385. bőrdzsekijét. Mikor benyitottam 7 bőrönd nézett velem szembe és egy majdnem teljesen üres szoba. Szörnyű volt így látni a második otthonomnak számító helyet. Erőt kellett vennem magamon,hogy visszanyeljem könnyeimet.

Tom laptopja,ipadje,fülhallgatói ,2 telefonja pedig gondosan sorakoztak egymás mellett,hogy a legvégén ezeket is elpakolja.
-    Azt hittem Bill már sose enged fel – morogta durcásan mikor meglátott
-    csak a haját igazítottuk meg , hoztam fel neked kaját – emeltem fel a tányért
-    kössz – sóhajtott fel – gyere ide – lerakta kezéből a pulcsiját és kitárta felém karjait. Több se kellett nekem, szorosan bújtam hozzá. Tom tekintete ugyanolyan szomorú,tehetetlen volt,mint az enyém..

-    nem akarok elbúcsúzni tőled....
-    nem is kell – csókolta meg a nyakam – hamarosan nálam leszel
-    bárcsak....
-    így lesz baby, mindent megteszünk érte – emelte fel az államat – oké ?
-    Ühüm...
-    jajj ne csináld kérlek – ölelt magához még szorosabban – kibírjuk
-    tudom de szinte veled éltem. A turnén és utána is és....annyira nem könnyű -szomorodtam el
 -    és nem sokára egy gyönyörű,californiai villában fogsz velem együtt élni -csókolt meg
-    úgy legyen – csókoltam vissza
-    úgy is lesz – suttogta ajkaimba és lassan araszolt az ágy felé, miközben csókolóztunk......

Este 7kor már túl voltunk a közös zuhanyzáson, átöltöztünk kényelmes ruhákba majd Bill szólt,hogy Markus megjött értük és le kéne vinni a bőröndöket. Síri csendben pakoltak ki a srácok a kocsiba. Persze a csajok izgatottak voltak, de tekintettel voltak a mi helyzetünkre így nem ugrottak ki a bőrükből,hogy a napos angyalok városába költöznek. Tom egy percre nem engedte el a kezem. Hosszasan nézett a villára mielőtt beszállt volna a kocsiba majd végül helyet foglalt mellettem és behúzta a kocsiajtót. A reptérig vezető út hosszú és monoton volt. 

 

Mindenki a saját gondolataimba merülve bámult ki az ablakon. Tom vállára döntöttem a fejem, ő szorosan átkarolt és nyugtatóan simogatta a vállam. Nem kellettek szavak, mindketten tudtuk,hogy most itt nincs helye az üres locsogásnak. Egy órási próbatétel előtt állt a kapcsolatunk és csak rajtunk múlik,hogy harcolunk érte vagy belefáradunk és köszönjük szépen, de nem kérünk belőle. Tudtam,hogy én kitartok mellette és várok rá, de sajnos a múlt emlékei nem lettek semmisek és a tény még mindig ott volt,hogy Tom bizony titokba jött össze velem ,miközben még volt barátnője. Az ajtó kinyílt én pedig kizökkentem a gondolatmenetből.
-    Lara, mi megyünk szóval elköszönök – hajolt felém Bill majd szorosan átölelt – várunk téged LA-be és vigyázz magadra nagyon !! én is fogok Tomra, megígérem – mosolygott rám angyalian majd megpuszilt ahogy Georgék is majd a csajoktól is érzelgős búcsút vettem
-    mire jössz már lesz 20 új táskád meg egy csomó cuccod és tök pipa leszel,hogy kint minden sarkon van olyan üzlet ahonnan neked online kell rendelned – mosolygott Sarah miközben Norahval agyon szorongattak
-    jók legyetek – pusziltam meg őket majd intettem nekik
-    én is mindjárt megyek Markus, Tod várjon meg pár méterre a kocsitól – nézett Tom a másik biztonságiőrre. Markus bólintott majd becsukta a busz ajtaját.
-    Figyelj Lara.. - fordult felém Tom – nem akarok érzelgősen búcsúzni, de tudnod kell,hogy megvárlak, érted? - emelte kezei közé arcomat én pedig sírva bólogattam és úgy borultam nyakába. 

Keservesen zokogtam, ő pedig tehetetlenül ölelt,szorított, puszilgatott, simogatott. Bármit megtett volna,hogy könnyebbé tegye ezt nekem
-    ne tedd ezt velem kérlek – suttogta a nyakamba – gyűlölöm mikor miattam sírsz
-    menned kell...
-    nézz ide – emelte fel állam – mindennap felhívlak, beszélünk és közben azon dolgozunk,hogy ki gyere, nem lesz senki, se Ria se senki, érted? Rád fogok várni, mert nem fog sok idő eltelni és már LA-ben fogod keresni az éttermeket ahonnan tudsz nekem kaját hozni – mosolyodott el majd szenvedélyesen megcsókolt. Ebbe az egy, utolsó csókba fojtottuk minden szomorúságunkat
-    nagyon szeretlek... - suttogta ajkaimba
-    szeretlek – bújtam még közelebb hozzá. Végig simított a hátamon, nyakamon, arcát a nyakamba fúrta majd egy utolsó csók és nyílt az ajtó
-    várni foglak.... - nézett mélyen szemembe majd Tod mellé sétált és elindult a reptér bejáratához. Távolodó alakját végül elnyelte a sötétség.

 Összeszorítottam ajkaimat,hogy ne törjön ki belőlem újra a vigasztalhatatlan sírás. Fejemet hátradöntöttem, összekulcsoltam magam körül a karjaimat. Most már tényleg elment.... és ki tudja mikor látom újra
-    hazavihetem ? - szállt be a sofőr és diszkréten egy papírzsebkendőt nyújtott. Esetlenül bólintottam ő pedig nem tette nekem kínosabbá a helyzetet, szótlanul vezetett a lakásomig, én pedig végig bőgtem a utat.

West Hollywood , California
-    igen?
-    Elintézted?
-    El, nem kell naponta felhívnod. Holnap már itt lesz,lesznek
-    köszönöm, nagyon hálás vagyok.....
-    remélem minden jól alakul, nekem a zenei anyag és a részesedésem a lényeg, nem a szerelmi dráma
-    minden jól fog alakulni, ígérem
-    nagyon remélem, nem szeretek üzletben kockáztatni....
-    nem fogsz Shiro, profik
-    a feleségemnek erről egy szót se
-    tartom a szám, ahogy te is rólam
-    tudom, megegyeztünk.....

Vége !