May 5, 2014

Dirty Games in Germany 2 / 2





A hotel szobám Beverly Hills legszebb részére nézett, 25 fokos kellemes meleg volt, sütött a nap én mégis elhúzott függönyök mögött kuporodtam össze az óriási francia ágyon. 

 
Tomtól 12 nem fogadott hívásom és 2 sms-em volt,hogy azonnal találkozzunk. Cinikusan jegyeztem meg magamba,hogy 2 hét után rám zúdít mindent és egyből beszélni akar velem. Helyette viszont beszéltek a képek és a csodás szalagcímek. Eszembe jutott Ria egyik mondata, mikor szánalmasan hozzám vágta,hogy Tom szórakozik velem mielőtt Los Angelesbe költöznének. A megaláztatás és a szánalom érzés ismerős erővel csapott le rám újra. Nevetséges volt,hogy Tom miatt én annyi mindent tettem meg, annyi átsírt éjszakám volt a hiánya miatt miközben ő itt újra azzal a nővel van, aki elvileg megkeserítette az életét az utolsó időszakban. Tylert felhívtam,hogy minden rendben és ne aggódjon miattam illetve az itteni ügynökség egyik emberével beszéltem,hogy holnap délután lesz a fotózás és időben érkezzem. Simone szavai is az elmémben cikáztak és bár hajtott a kíváncsiság,hogy megtudjam azt a nagyon fontos dolgot Tomtól, a csalódottság sokkal nagyobb erőt vett rajtam, egyszerűen engem ez már nem érdekelt.





Rendeltem magamnak az étteremből valami salátát, vettem egy jó nagy fürdőt, hajat mostam és lazán, egy szállodai köntösben bújtam vissza az ágyamba. Szörnyen mérges voltam magamra,hogy ennyire padlóra tud küldeni egy olyan ember, akinek semmit se jelentek. Csak annak örülök,hogy miatta erőltettem az amerikai áthelyezésemet és itt is tudok kapcsolatokat kialakítani aminek hasznát vehetem majd. Bár jelenleg legszívesebben a hamburgi  lakásomba lennék, messze Tomtól és a sok hülyeségétől. Az ajtóm olyan hangosan csapódott ki,hogy egy pillanatra megijedtem és még azt is elképzeltem,hogy valami filmes emberrablásba kerültem, ami nem túl valószínű fényes nappal, egy szállodában. Ijedten húzódtam fel az ágyam végére és éles tárgy híján, egy órási tollpárnát kaptam magam elé. Amint megláttam Tom kimagasló alakját a szobámba, keserű ízt éreztem és azt hittem, most fogok kifutni a mosdóba. A gyomrom össze zsugorodott és a látványától, először kapott el a hányinger. Bár iszonyatosan jól nézett ki, egy mellkasát kiemelő trikóban, napbarnítottan, izmosan még is az amit velem tett ismét, ezt váltotta ki belőlem.

-    vehetsz egy hatalmas fordulatot és úgy vágd be magad után az ajtót,mint amikor bejöttél – vissza helyzetem a párnát a helyére majd kibújva az ágyból, szorosabban összekötve a köntösömet, az ajtó felé mutattam
-    annyira hiányoztál Lara... - rekedtes volt a hangja, arca gondterhelt és minél közelebb jött hozzám, annál gyengébb lettem

-    Tom, nem érdekel a hülye dumád, menj ki innen
-    miért nem szóltál,hogy ebbe a hotelben vagy és mikor jöttél és
-    na vajon miért? Mert nem akartam veled találkozni
-    de írtál még mielőtt felszálltál volna, úgy kellett lenyomoztatnom,hogy hol vagy és lefizetnem a portást  ,hogy megkapjam a szobád kártyáját
-    kérni is akartam,hogy ezentúl ne zaklass mert oka van, hogy egy rohadt kicsit se akarlak látni – dobtam az orra elé az újságot. Éppen hogy csak lenézett rá, hatalmasat sóhajtott és arcát tenyerei közé temette
-    pont erről akartam veled beszélni... - lépett közelebb
-    én erre nem vagyok kíváncsi Tom. Nem fogsz újra megalázni, hülyét csinálni belőlem. Hónapokig azt tetted. Tudod te hogy mennyire aggódtam érted az utóbbi időben mert nem értelek utol ? Féltem,hogy agyon hajszolnak, hogy valami bajod van már arra is gondoltam,hogy kórházban vagy – éreztem,hogy a könnyek újra előbújnak kisírt szemeimből – a csajokat és Billt hívtam már,hogy mi van veled miközben nem telt el úgy nap,hogy ne sürgettem volna az áthelyezésemet. Mindennap úgy feküdtem le,hogy bárcsak veled lehetnék. Egy hatalmas barom voltam,hogy elhittem amiket a reptéren mondtál nekem és miközben én Hamburgba beledöglöttem a hiányodban , te itt szórakoztál és rohadt kicsit se érdekelt,hogy mi van velem. 2 hete fel se hívtál,hogy élek e még bazdmeg. Tyler tartotta bennem a lelket, mert csak ő maradt nekem és ide jövök, megakarom veled beszélni és ez a szar vár rám a reptéren. Ismét megaláztál és a földbe tiportál, de soha többé nem hagyom.
-    Lara, kérlek – olyan könyörgően nézett rám,hogy esküszöm megsajnáltam egy pillanatig – ez az egész egy rohadt kényszer csak. Már ezzel vártak a 2. hetemen ,hogy levan fizetve egy fotós és mászkáljunk erre arra, mert a turné óta semmi hír rólunk, el is költöztünk otthonról és kell egy kis magánéleti szarság a lapoknak,hogy ne vesszünk el sötétségben. Hidd el,hogy harcoltam ellene, balhéztam de annyi új producerünk meg menedzserünk van akik az itteni universalhoz szerződtettek le minket, hogy nem mondhattam nemet. Mocskos és undorító dolog, tudom de hidd el,hogy engem is kiráz tőle a hideg főleg azért, mert nem akarok már tőle semmit. Szerinted nekem nem szar érzés vele mászkálnom miközben végig arra vártam,hogy végre itt legyél és veled lehessek ?  Tudom,hogy úgy érzed,hogy átvágtalak de ezt egyedül azért csinálom,hogy Amerikában is olyan karrierünk legyen,mint otthon. Billék magánéletén csámcsogtak évekig, ők nem mutatnak újat. Hidd el, ha te lettél volna itt, akkor semmi szarság nem lett volna, mert akkor veled lennének most ilyen képek, de nem tehettem mást kicsim... - közelebb lépett és végig simítva arcomon törölte le a könnyeimet. - könyörgöm ne sírj Lara, nem akarlak bántani én annyira sajnálom... - húzott magához szorosan én pedig esetlenül zuhantam karjai közé és kislányokat meghazudtoló módon sírtam.


Simone látogatásának oka most értelmet nyert és , ha Tomnak nem is de az anyukájának mindenféleképpen hinnem kellett. A bennem lévő szerelem pedig elnyomta az eddigi érzéseimet és csak arra tudtam gondolni,hogy itt van, kétségbeesettem magyarázkodik és nem akar elveszíteni.
-    De nem bírom Tom – szipogtam a mellkasához bújva – még hányszor kell ezt átélnem ? Még hányszor kell ezt látnom? Én vagyok az eldugott barátnőd ő meg akit mutogatsz a világnak? Soha nem fogsz tőle megszabadulni, mert megmondta,hogy az övé leszel és látod,akármilyen gyerekes fenyegetőzésnek is tűnik,mégis itt van és te vele mész el erre arra. Ha hiszek is neked, ez akkor se normális. Így hogy menjek haza? Hogy legyek így Hamburgban,hogy tudom ezeket ? - emeltem rá szemeimet ő pedig összeszorított szemekkel bújt nyakamhoz
-    tudom,hogy iszonyat nehéz ez neked....annyira sajnálom,hogy ennek teszlek ki...de nem akarlak elveszíteni Lara. Hidd el én próbálom máshogy elintézni,de itt annyira új mindenki, nem tudom meddig mehetek el. Téged akarlak ettől a világtól megóvni,hogy téged ne csináljanak ki és bármit megteszek, ha te cserében biztonságban vagy. Hidd el kérlek, hinned kell nekem. Nézz ide – emelte fel az államat – soha nem csókoltam meg. Egyszer se értem hozzá és tudom mit gondolsz, de nem feküdtem le vele. Megígértem neked,hogy várok rád, csak rád. Szeretlek, hallod ? - az utolsó két szót suttogva ejtette ki majd apró csókokat nyomott az arcomra, homlokromra majd mélyen a szemembe nézett és utána csókolt meg. Olyan lassan, szenvedélyesen és óvóan csókolt,mint még soha. Mintha így akarná még inkább kifejezni az igazát és tudtam,hogy ezt nem játszhatja meg. Szorosan húztam őt magamhoz, annyira hiányzott, annyira akartam és annyira jól esett amit mondott. Mohón csókolta a nyakam,erősen magához húzva simogatta a hátam a köntösöm pedig szépen lassan megadta magát. Olyan lángoló szemekkel nézett rajtam végig, hogy még ennyi idő után is zavarba jöttem tőle. Finoman simogatta a nyakszírtemet, hevessége csillapodott és ismét gondoskodóan csókolgatott
-    nem akarom,hogy félreértsd , ha most letámadlak de..tudd,hogy iszonyatosan kívánlak Lara. Nem azért,hogy levezessem,hogy nem szexeltem mióta hazamentél, te hiányzol, nem konkrétan a szex – szuszogta a nyakamba . Jól eső mosolyra húztam az ajkaimat. Tom aki eddig 1 hétig nem bírt meglenni szex nélkül, most inkább visszafogná magát,minthogy én félreértsem a dolgokat.
-    Nekem is nagyon hiányoztál – kibújtatva őt az atlétájából húztam magamhoz vissza,hogy ne legyen több kétségbe
-    nem akarom,hogy megbánd. Tudom,hogy fáj az ami történik – homlokát az enyémnek döntötte úgy kapkodta a levegőt, de ujjai tovább simogatták a csípőmet
-    nem fogom megbánni – csókoltam meg. Szorosan átölelt , ajkai kényeztettek és olyan odafigyeléssel tett magáévá,mint még eddig soha.


Órákkal később arra keltem fel,hogy Tom hátulról ölelve aludt mellettem. Hetek óta nem aludtam ilyen mélyen. Legszívesebben megállítottam volna az órát és így maradtam volna vele. Olyan nyugodtan aludt, de megérezve,hogy nézem őt lassan pislogni kezdett
-    utálom, ha nézel – morogta rekedtes hangon én pedig olyan boldog voltam,hogy ismét mellette keltem fel és ő szokás szerint hisztizik
-    régóta nem láttalak így – bújtam vissza karjai közé

-    meddig maradsz ? - reflex szerűen kezdte el simogatni a hátam
-    hát holnap lesz a fotózás, keddig szerintem ….
-    ne – húzott magához erősebben – maradj még kérlek, költözz oda hozzánk és
-    Tom – támaszkodtam az egyik karomra – egyelőre csak ezt a munkát kaptam itt meg
-    de tuti fogsz még és.....nem akarom,hogy hazamenj. Nélküled olyan nehéz minden, mindenkivel ott van a barátnője, Gus is randizgat egy csajjal és...úgy hiányzol
-    nem hinném,hogy sokat kell már várnom,hogy végleg ennél az ügynökségnél maradjak. Kérlek bírd ki ezt a kis időt. A mi kapcsolatunk sincs most olyan helyzetben,hogy én úgy tudjak veled élni,mintha semmi se történt volna...
-    azt hittem,hogy ezt megbeszéltük – feszült meg az arca
-    te megmagyaráztad Tom a dolgokat de szerinted milyen érzés lenne nekem este lefeküdni a szobánkban miközben te készülődsz mert most vacsorás képeket akarnak ?
-    És mennyivel lesz ez jobb, ha Hamburgban stresszeled végig?
-    Az lenne a legjobb, ha sehol se kéne emiatt aggódnom – jegyeztem meg cinikusan
-    Lara – dőlt vissza a párnák közé – kérlek ne ezzel foglalkozzunk mikor itt vagy végre velem
-    azt se értem,hogy a producereidnek mi köze van a magánéletedhez...
-    baby, kérlek...
-    nem akarom,hogy köze legyen hozzád újra...
-    nincs semmi köze hozzám – csókolt meg – a tiéd vagyok, sminkes csaj – húzott magához
-    ne vicceld már el
-    nem viccelem – puszilt meg – beléd vagyok zúgva és bár nem szeretem ezt ennyiszer emlegetni de akárhányszor megteszem mert önfejű kis lüke vagy akinek ez kell,hogy megnyugtassam a lelkét – édesen rám mosolygott én pedig egy szégyenlős mosolyt elfojtva bújtam mellkasához

No comments:

Post a Comment