May 3, 2014

Dirty Games in Germany Season 2 / Let's play in LA

Lányok , itt van a várva várt folytatás ! :)




5 hónap telt el. Nyilván önmagában nem sok idő, de Tom nélkül és a többiek nélkül olyan érzésem volt,mintha megállt volna az idő. Persze a régi barátaim és kollégáim itt voltak mellettem de ők nem tudhattak róluk így életem ezen (és legfontosabb) részét nem ismerték. 5 hónap alatt 2× tudtam kimenni hozzá, de egyik utazásom se tartott 4 napnál tovább, ami valljuk be, rohadt kevés. De Tomnak és nekem is sűrű volt a program a munkánk miatt, én összevissza utaztam ő pedig jobbnál jobb helyekre ment az ottani producerekkel és persze a többiekkel. Voltak kritikus pontjaim mikor végig bőgtem az éjszakát,hogy tuti elveszítem és ilyenkor jó volt őt felhívni,hogy megnyugtasson. Mikor elment, rendszeresen hívott és facechaten állandóan az izmait mutogatta és perverz megjegyzéseket fűzött hozzá, nekem pedig órásit dobbant a szívem mikor édesen elnevette magát a saját hülyeségein. Tommal ezt a kapcsolatot egészen 3,5 hónapig tudtuk fenntartani. Utána egyre kevesebbet beszéltünk, sokszor rázott le, nem fogadta a hívásaimat és órákkal később, smsbe magyarázta meg. A csajokkal való beszélgetéseim is monotonná váltak, a sablon témákon kívül nem igazán beszéltek másról és mikor kerekperec rákérdeztem,hogy mi az isten van Tommal, ők is tereltek. 2 hete nem beszéltem közülük senkivel se, én pedig ezt elkönyveltem egy gyáva szakításnak, Tom részéről.


-    Lara, másiiik sajtszószosra gondoltaaaaam – Tyler finnyásan tolta el maga elől a tál tésztát és izgatottan fordult a tv képernyő felé – ha ezek bejutnak a BL-be akkor lefordulok a kanapéról...


-    figyu Tyl, elkell utaznom a hétvégén....
-    állandóan utazgatsz, nem meglepő. Most éppen hova ?
-    Los Angelesbe – sóhajtottam fel
-    mivan? Ahhoz a seggfejhez ?? felejtsd el, biztos,hogy nem ! Ha csak egyszer meglátom a közeledben, én lilára verem. Ki a faszomnak hiszi magát,hogy így szórakozik veled?? - Tyler az elmúlt időben roppant érzékeny volt a Tom témára, csak úgy,mint én
-    nem hozzá, egy reklámfotózásra. Los Angeles elég nagy, nem hiszem,hogy könnyen összefuthatnék vele – húztam el a szám. Pedig mennyire jó lenne,hogy szemtől szembe tegyek fel neki annyi  de annyi kérdést
-    ja, akkor jó – kényelmesen visszahelyezkedett a kanapéra és kifújta a levegőt – tudom,hogy szereted őt Lair. De ..veled is úgy jött össze,hogy a másik csaja még ott volt. Szerinted ott ahol most van, nincsenek kurva jó nők akik nap,mint nap körbeveszik ? Egy másik kontinensen van baszki és le se szarja a fejed hetek óta. Szerinted miért ?
A könnyek villám gyorsan gyűltek össze a szemembe. Én is pontosan tisztában voltam ezekkel de így, mástól hallva és ténylegesen kimondva, sokkal de sokkal jobban bántott.


-    Héé ne sírj már – húzott magához és a hátamat simogatva próbált nyugtatni – Lara, nem érdemli meg, hallod ? Ez a pasi kurvára nem érdemli meg,hogy valaki ennyire szeresse és ennyire várja őt haza. Mondd meg az ügynökségednek is,hogy nem kell tovább LA-i munkát találni neked és az ottani ügyfelekkel se kell tovább egyezkedni, mert már nem akarsz menni. Tom nem ér annyit,hogy itt hagyj mindent és utána menj
-    de nem akarok hülyét csinálni belőlük – szipogtam – annyit intézkedett a főnököm és lakást is találtam. Nem tudom mi tévő legyek Tyler, LA az én érdekem is lenne de beleőrülök a gondolatba,hogy ott lenne a közelembe, érted ?
-    Figyelj, most kimész hétvégén és, ha nem fog menni , ha úgy érzed,hogy nem bírod akkor én elintézem,hogy ne legyen semmi parád abból,hogy hónapokig LA miatt könyörögtél nekik, most meg lemondod. Ne ezzel foglalkozz Lair, hanem magaddal. Különben is, nekik csak jó, ha nem mész el tőlük sehova – mosolyogva simogatta meg az arcomat én pedig iszonyatosan hálás voltam,hogy itt van velem és ennyit segít nekem.


Pénteken már az összes bőröndöm be volt pakolva. A kis lakásomba amennyi szeretet költözött Tommal együtt, most épp annyira lett sivár. Nem volt még bennem annyi erő,hogy elpakoljam a ruháit és a cuccait, amik nálam voltak. Meg aztán hova raknám őket? Kidobni nem akartam, nem mintha nem tehetné meg ,hogy vesz még 200 ugyanolyan dolgot , egyszerűen csak...nem akartam. A házuk elé rakhatnám maximum le, de az se lenne hosszú életű. És így a remény halvány kis csírája bennem van,hogy talán visszajön. A csengő rázott ki a gondolataimból. Este 8 volt és Tylernek ma meccse volt ,úgyhogy kizárt dolog,hogy ő toporogna már itt. Minden gyilkosos filmből származó rossz érzésemet legyőztem és átkoztam magam,hogy miért nincs ilyen kis kukucskálóm az ajtómon. Mikor kinyitottam, őszintén megdöbbentem.
-    Lara ? - egy középkorú, vörösesbarnás hajú, gyönyörű nő állt velem szembe én pedig egyből felismertem őt. Ugyanolyan kedves arca volt,mint amikor először találkoztunk a turnén
-    Simone, igaz ?


-    Igen – mosolyodott el – bemehetnék?
-    Igen persze, elnézést, jöjjön csak
-    tegezz kérlek, sokkal jobban érezném magam tőle
-    nekem is könnyebb lenne úgy érzem. Foglalj helyet, hozhatok esetleg valamit ? - invitáltam be a nappaliba ő pedig csak megrázta a fejét. Iszonyatosan ideges voltam,hogy Tom anyukája itt van ráadásul pont ilyenkor,mikor a fiáról hallani se akarok
-    figyelj Lara – sóhajtott fel – tudom,hogy megleptelek most a jelenlétemmel. Tudom,hogy nem ismerjük egymást de én rengeteg mindent hallottam rólad a fiamtól. Tudod , ő még sose volt szerelmes és ez pont annyira lepett meg engem is, mint őt mikor tudatosult a saját érzéseivel. Tudom,hogy most messze vagytok egymástól és mindketten szenvedtek, de kérlek. Ne hagyd elúszni ezt a kapcsolatot. Én nem ismerlek, de olyan nő vagy akit Tom annyira szeret,hogy ezt még nekem is részletesen elmesélte. Nem szeretném,hogy a fiam továbbra is kényszerkapcsolatokra legyen utalva. Neki is fontos egy támasz ebbe az őrült munkába.
-    Nézd Simone – pislogni nem tudtam a döbbenettől – ez.. a múlt már. Engem Tom az elmúlt időben bocsánat, de magasról leszar. Kerestem őt, aggódtam érte, már a lányokat faggattam, hogy mi van, de semmit nem tudtam meg. Úgy gondolom, ha emögött valami súlyos dolog lenne ami miatt Tom nem tudott volna nekem válaszolni, akkor te se itt ülnél és a lányok is elmondták volna nekem. Én viszont úgy jöttem össze a fiaddal,hogy szégyen vagy nem szégyen neki más volt akkor, de szerelmes voltam már akkor belé és nem érdekelt,hogy milyen áron, de vele akartam lenni. Nem kérheted tőlem,hogy foggal körömmel küzdjek érte, mikor ő lök el magától. Hónapok óta várok rá, miközben minden egyes nap sürgetem a főnökeimet, hogy had mehessek ki Los Angelesbe. Én Tom miatt itt hagynám az életem, a bátyám, a lakásom, mindenemet és mennék utána egy másik kontinensre ahol soha nem voltam még. És mindezek ellenére Tom 2 hete annyit nem bír kinyögni ,hogy vége van, van más vagy felejts el vagy náthás voltam vagy akármi – nem érdekelt Simone jelenléte, elsírtam magam. Egyszerűen nem éreztem fairnek,hogy a dolgok ellenére nekem erősnek és kitartónak kéne lennem. Egyoldalúvá vált a kapcsolatunk és én egyedül már nem tudok ezért harcolni.
-    Kérlek Lara, próbálj meg kimenni hozzá – csitítóan simogatta a hátam
-    holnap repülök, de nem Tomhoz. Elkezdtem munkákat kapni, amiatt kell kimennem... - töröltem le a könnyeimet
-    annyira könnyebb lenne, ha mindezt Tom megtudná neked magyarázni. Szüksége van rád, nagyon. Kérlek szólj neki,hogy oda utazol – Sim könyörgően nézett rám miközben anyai szeretettel próbált engem is megnyugtatni
-    nem tudom, nem bírnám elviselni, ha visszautasítana vagy csak szimplán erre se reagálna – motyogtam az orrom alatt
-    Tom kifog ugrani a bőréből, ha megtudja, hogy ott vagy. Könyörgöm add meg neki a lehetőséget,hogy veled legyen és mindent elmagyarázhasson. Fontos dolgok ezek és hidd el, utána mindent megfogsz érteni. - hatalmas szemeit olyan könyörgően emelte rám, hogy igazán kíváncsivá tett. Tomnak valami szörnyű titka van amit megakar velem osztani? Bajba került és mindenre választ kapok, ha oda megyek hozzá ?
-    Rendben, írok neki,hogy holnap megyek – egyeztem bele
-    köszönöm – ölelt át szorosan – ne hagyjátok veszni ezt a kapcsolatot, egyikőtök se


Szombaton hajnali 2-kor már a reptéren csücsültem és alig vártam már,hogy végre a gépen legyek és aludhassak. Leadtam a poggyászaimat és a kézitáskámmal meg a párnámmal vártam,hogy a terminálból felszállhassak a gépre. 11 óra repülés alatt számtalanszor gondoltam arra,amit Simone mondott. Tomnak a reptéren írtam egy smst,hogy most szállok fel és nem sokára LA-ben leszek. A választ nem vártam meg, kikapcsoltam a telefonomat. Szörnyen furcsa volt Los Angelesben leszállnom a gépről,mintha semmit se utaztam volna.
Hajnal volt még és ennek ellenére a LAX-ot ellepték az emberek. Miután felkaptam a csomagjaimat, vártam egy kicsit, hogy a tömeg szétoszlasson és utána fogjak magamnak taxit. A korai idő ellenére, iszonyatosan jó idő volt. Unottan sétálgattam a shopok között mikor egy újság címlap kiszúrta a szemem.

"A Tokio Hotel gitárosa, Tom Kaulitz szerelmével Los Angelesbe költözött "

No comments:

Post a Comment