15. Rész

Tom Riával kézen fogva lépett ki a liftből. Mint akit arcon köptek,úgy álltam ott. A lányok zavarodottan néztek hol rám hol Tomékra, Bill pedig feszült arccal kapta el tekintetét rólam. Semmit se értettem, mi a franc folyik itt?

-    Lara.... - Norah komor arccal lépett mellém
-    én felszállok a buszra, itt vannak már nem? Tobias, segítesz nekem a bőröndömmel ? - meg se várva egyikük válaszát, elindultam a kijárat felé ahol több fáradt,várakozó lányt kikerülve, felmásztam a buszunkra. Levágtam a cuccaimat, bemásztam a kis kapszula fülkémbe,a fejemre húztam a takarót és több mély lélegzet ellenére is kicsordultak a könnyeim. Tom csúnyát átvágott...

Fogalmam se volt róla,hogy mikor aludhattam el de arra keltem,hogy Silke halkan kelteget mivel megérkeztünk Madridba. Azt is szóvá tette,hogy mi még mentünk egy kört mivel a hotelt annyira ellepték a rajongók,hogy csak a srácok busza fért egyelőre a bejárathoz. Egyáltalán nem bántam, így nyugodtan kiléptem a buszból, átvettem a portán a kis kártyámat és szinte menekültem a szobámba. Fáradt voltam, bedagadtak a szemeim de ami mindennél rosszabb volt,hogy szörnyen megalázva és kihasználva éreztem magam. Nem értettem semmit,hogy miért hazudott nekem és a többieknek is,hogy Riával szakítottak. Miért erőlködött egy külön kis velencei vacsorával mikor minden csak a szexről szólt. Annyi kérdés volt a fejembe de több büszkeség szorult belém annál,hogy hisztizve és siránkozva számon kérjem rajta a dolgot. Viszont ez az egész feltette az i-re a pontot és elhatároztam,hogy engem nem fog tönkretenni. Épp eleget tűrtem már eddig is ezen az idióta turnén, nincs olyan banda,színész vagy topmodell aki kedve szerint szórakozhat velem. Írtam Davidnak egy sms-t ,hogyha rám ér pár percet akkor szóljon mert fontos dologról szeretnék vele beszélni. Válaszként csak annyit írt,hogy 1 óra múlva menjek át a 402-es szobába.
Próbáltam tűrhető fejet varázsolni magamnak és korrektorral kiegyenlíteni a bedagadt szemeimet. Fél óra telhetett el mikor kinyílt a szobám ajtaja én pedig ijedten fordultam a hang irányába. A düh,harag és csalódottság ismét felrázott bennem mindent mikor megláttam,hogy Tom álldogál az ajtó mellett

 

-    mit szeretnél ? Csak holnap lesz koncert, vagy szeretnél estére egy enyhe sminket ? - kimért voltam, nyugodt hangon beszéltem és látszólag remekül eljátszottam,hogy a ruháim pakolása elfoglal. Közben remegett a kezem és minden erőmmel próbáltam hű maradni a rideg szerepemhez
-    Lara..csak hallgass meg – olyan kétségbeesett hangon szólalt meg,hogy muszáj voltam megfordulni
-    figyelj Tom – dobtam le a pulcsit az ágyra – nem szeretnélek meghallgatni. Azt akarom,hogy vegyél egy nagy lendületet és azzal együtt hagyd el a szobámat és ha egy mód van rá,többet ne pofátlankodj be ide és hagyj engem békén mert egyszerűen undorodom tőled – keményen néztem rá és éreztem,hogy egyre jobban kezdek gyengülni attól,hogy ennyire közel van hozzám

-    nem használtalak ki, én veled akarok lenni csak nem dobhattam még ki Riát, megölnének,ha tényleg a magánéletem lenne címlapokon nem pedig a turné, értsd meg ! - lépett hozzám közelebb és idegesen túrt bele hajába
-    én leszarom,hogy neked mit lehet meg mit nem. Tudod ugyanezt mondtad akkoris mikor pofátlanul megkértél,hogy legyek a szeretőd de mivel arra nemet mondtam ezért kénytelen voltál kitalálni valami hazugságot,hogy végre megfektethess. És tudod mit? Sikerült, elérted. Remélem azért élvezted és megérte a sok fáradalmat amit a virágokba meg a vacsorába öltél bele. - legszívesebben újra elbőgtem volna magam de nem adom meg azt az örömöt neki,hogy sírni lásson
-    de nem Lara – kapta el a karom és magához húzott – ez nem a szexről szól, ez rólunk. Tudom,hogy hülye voltam és nem így kellett volna de nem bírtam már,hogy állandóan nemet mondasz és ellöksz magadtól, hogy kiborulsz és sírsz...
-    mert szerinted most olyan kibaszott jól érzem magam??? mégis mi a szart hittél? Hogy majd a turné végéig kalitkába zárod a barátnődet,hogy nekem ne tűnjön fel? Vagy a tegnap este után már olyan mindegy? Eressz el, undorodom tőled, érted ? - rántottam ki magam a karjai közül – soha a büdös életbe nem aláztak meg még ennyire. Nem egy ribanc vagyok akivel csillapíthatod a vágyaidat mikor épp olyanod van, én nem ezért vagyok itt. És tudod mit? Most az egyszer nem érdekel semmilyen következmény, felmondok – egyenesen a szemeibe nézve mondtam ki az utolsó szót mire ledermedt és tágra nyílt szemekkel meredt rám
-    nem...biztos hogy nem – keményedtek meg vonásai – nem engedem, hallod? Tudom ,hogy elcsesztem de nem ellened szólt csak nem bírtam már nélküled. Nem gondoltam bele a következményekbe, azért találtam ki,hogy gátlások nélkül végre velem legyél,hogy közelebb engedj magadhoz és bele se gondoltam,hogy mi lesz akkor,ha megtudod,hogy még nem szakítottam vele. De ezt akarom, érted? Nem akarok vele lenni és ezt vele is megbeszélem én nem is tudtam,hogy ide fog jönni mert úgy volt,hogy jó darabig otthon marad és nem.. nem Lara, nem mondhatsz fel hallod? Nem mehetsz el... - nem törődve az ellenkezésemmel ,szorosan ölelt magához, arcát a nyakamba fúrva és olyan erősen ölelt magához,hogy nem tudtam ellökni. Nekem pedig a szívem hasadt meg,hogy nem tudok olyan boldogan és önfeledten bújni hozzá,mint reggel a fürdőszobában....

-    kérlek engedj el.. - halkan kértem meg de válaszul csak erősebb szorítást kaptam – Tom,hagyd ezt abba és menj el innen. Davidhoz kell mennem...
-    nem engedem – morogta a hajamba és apró csókokat adott a nyakamra, arcomra. Összeszorítottam a szemem,nehogy újabb könnycseppek bújjanak elő de éreztem,hogy hiába.
-    Menj el léccives...
-    ne csináld ezt – törölte le könnyeim – tudom,hogy megérdemlem, tudom hogy egy szemét voltam és,hogy úgy gondolod,hogy kihasználtalak és csak a szexre kellettél, de ez nem igaz én csak... még sose érdekelt senki ennyire,mint te. Felforgattad a világomat Lara, én csak nem tudtam,hogy mit kéne tennem,hogy végre te is közeledj felém... - arcomat tenyerei közé vette
-    az igazat mondanod... - fordítottam el a fejem és elléptem mellőle, mert fizikai fájdalmat jelentett már ezaz egész beszélgetés és az,hogy itt van és ölel,simogat..
-    tudom ,tudom de kérlek...ne csináld ezt – lépett mögém
-    nem engedhetem meg,hogy többet bánts engem Tom...
-    nem foglak – lehelete közvetlenül a nyakamhoz csapódott, éreztem,hogy a testünk között csupán néhány centi lehet
-    nem tudok már bízni benned...
-    az nem érdekel mert úgyis elérem,hogy újra megbízz bennem. Én csak azt akarom,hogy megértsd, nem használtalak ki,különben nem lennék itt utólag,hogy meggyőzzelek erről. Fontos vagy nekem és bármit is tervezel, én nem engedem,hogy elmenj. Megértetted ? Nem fogsz kisétálni az életemből – kezét óvatosan végig simította a csípőmön majd hirtelen maga felé fordított
-    ebbe nem szólhatsz bele, ez az én döntésem – hangom megremegett de ígyis képes voltam a szemébe nézni
-    de miattam teszed és én épp ezért nem hagyom, mellettem fogsz maradni mert igazából te is ezt akarod. Nem hagylak elmenekülni, mert nem te vagy az akinek innen el kell mennie – apró csókot nyomott homlokomra majd lenézett, a tekintetemet keresve – ennek még közel sincs vége Lara.... - hosszan nézett rám , mély levegőt vett majd kikerülve engem kisétált az ajtón.

Az ajtó csapódása után se tértem még magamhoz. Egyáltalán nem így képzeltem el az első beszélgetésünket a történtek után. Csapkodásra, hisztire, kiabálásra számítottam. Ettől függetlenül ugyanolyan elveszettnek,megbántottnak és egyedül éreztem magam. Legszívesebben Tom karjaiba maradtam volna, könnyezve kérleltem volna,hogy maradjon itt,hogy aludjon velem és ne bántson meg többet. De képtelen voltam rá. Túlságosan is messzire ment,én pedig ultimátumot adtam az érzéseimnek. Teljesen szétesve,megzuhanva léptem ki a madridi szobámból,hogy David rábólintson a felmondásomra.